A hónap szentjei és ünnepei

MÁJUS

Szent József, a munkás, ünnepe: május 1.

Az emléknapot XII. Piusz pápa vezette be 1955. május 1-jén.

József, a Boldogságos Szűz jegyese, a Megváltó nevelőapja foglalkozását tekintve ács volt – egyszerű, kétkezi munkás. Ezért tekintünk rá úgy mint a munkások védőszentjére. Emellett az ácsok, a favágók, az asztalosok, a kézművesek, a keresztény házasságok és családok, az üldözöttek és a jó halál, valamint a katolikus egyház patrónusa.

Életéről hosszabban csak a két gyermekségtörténet szól Máté és Lukács evangéliumában. Eszerint József Názáretben lakott, "Dávid házából és nemzetségéből származott" (Lk 2,4). A fiatal, szintén dávidi származású Mária jegyese lett. Mindkét evangélium úgy mutatja be Józsefet, mint aki az apa helyén áll a Megváltó életében. Lukács többször nevezi őt Jézus atyjának. Az Úr József mellett dolgozott, megtanulta tőle az ácsmesterséget.

Szent József a mindennapok hallgatag szentje. Nem hagyott nekünk hátra semmilyen bölcsességet. Csendben, hallgatva élte le életét a Megváltó mellett. A hagyomány úgy tartja, hogy hűségéért és "hallgatásáért" cserébe a legnagyobb ajándékot kapta: ahogy életében, úgy halálakor is jelen voltak Jézus és Mária. Egyetlen ember sem halt meg olyan szépen, hogy szemei előtt voltak Isten és az Ő anyja.

Szent Fülöp és Jakab apostolok, ünnepük: május 3.

Fülöp Betszaidában született. Eredetileg Keresztelő Szent János tanítványa volt. Az elsők között hívta meg őt Jézus apostollá. Az apostolok felsorolásában mindig az ötödik helyen említi őt a Szentírás. Vértanúhalált szenvedett: Hieropoliszban keresztre feszítették.

Jakab az Úr unokatestvére, Alfeus fia. Ő az egyik szentírási úgynevezett "katolikus levél" szerzője. Jeruzsálem első püspöke, aki az apostoli zsinaton a pogányságból megtért keresztények érdekeit képviselte. Kemény életet élt, és sok zsidót térített a hitre. 62-ben szenvedett vértanúságot.

Szent Flórián vértanú, ünnepe: május 4.

Egy régi legenda szerint még gyermekkorában az imádságával megmentett egy házat a tűzvésztől. Felső-Ausztriában, a Duna jobb partján szolgált, Lorch-ban (Laureacumban), mint egy csapat parancsnoka. 304-ben Diocletianus császár parancsára kegyetlen keresztényüldözés tört ki. Noricum tartomány székhelyén, Laureacumban is a kormányzó ítélőszéke elé állították a keresztényeket. Az elsők közt, önként jelentkezett Flórián. Megpróbált segíteni a hívőkön, de a kormányzó hajthatatlan volt. Flóriánt malomkővel a nyakában a mai Enns folyóba vetették. Holttestét egy Valéria nevű asszony emelte ki a folyóból, ő temette el nagy tisztelettel. Ereklyéi részben Rómába, részben (III. Lucius pápa adományozásából) Krakkóba kerültek. Flóriánt a lengyelek és a tűzoltók védőszentjükként tisztelik. Régebben szokás volt a házakra a szent szobrát állítani, amint egy égő házra sajtárból önti a vizet.

Boldog Gizella királyné, ünnepe: május 7.

Bajorországban, Regensburgban született a 980-as évek elején, Veszekedő (Civódó) Henrik bajor herceg-fejedelem lányaként. Kiváló nevelésben részesült, a család lelki vezetője Szent Wolfgang (Farkas) püspök volt. Testvérei közül II. Henrik tette naggyá az uralkodóházat, Brúnó regensburgi püspök volt, Brigitta nővére pedig a regensburgi kolostor feje volt. Regensburg után Gandersheimben tanult tovább. Kitűnően megtanult latinul. 996-ban a magyar Géza fejedelem megkérte fia, István herceg számára Gizella kezét. Gizellának más álmai voltak ugyan, de engedve a rábeszélésnek, végül is igent mondott. István herceget meghívták Bajorországba, itt találkozott először Gizellával. Scheyern várában a német császári család jelenlétében világra szóló mennyegzőt tartottak. Gizella ezután népes kisérettel (lovagok, papok, mesteremberek) a magyar fejedelmi udvarba, Esztergomba költözött, és 1000-ben, Géza halála után István is megkapta a magyar koronát és Gizella is királynévá lett koronázva. Egész életét a királyi család szolgálatára szentelte. Veszprém városát, királynéi városát felfejlesztette. Sajnos nem tudjuk, hogy hány gyermeket szült, de mindegyiket kiváló nevelésben részesítette. Erre Szent Imre példája is ékes bizonyíték. Veszprémben női szerzetes kolostort alapított. Egyházi felszereléseket készítettek. A koronázási paláston, valamint a XVIII. János pápának ajándékozott miseruhán valószínűleg személyesen is dolgozott.

István halála után az utódok nem sokra becsülték az özvegy királynét, előbb Veszprémben tartották fogva, és csak III. Henrik seregei tudták 1045-ben az országból kiszabadítani. Passauban élt ezután, és állítólag 1060-ban (más forrás szerint 115 éves korában, tehát 1110-ben) halt meg. Hazai hagyomány úgy tudja, hogy Veszprémben hunyt el. Halála után nemsokára már szentként tisztelték, 1911-ben kezdődött azonban csak el a szentté avatási eljárás. Passaui sírja a magyarok zarándokhelye. Lázas betegségekben, bőrbetegségekben szokták segítségét kérni.

Szent Pongrác vértanú, ünnepe: május 12.

Isten végzi a vetést, az ültetést, és az Ő feladata az aratás idején a termés begyűjtése is. Ő biztosítja kegyelmével az állandó növekedést, de a termést, a gyümölcsöt nekünk kell meghoznunk. Így jön létre a Teremtő Isten és az ember között az együttműködés, amelynek számtalan jó gyümölcse lehet. A teremtő akaratának semmibe vétele rossz gyümölcsöket érlelne bennünk. Ezért kell megmaradnunk Krisztusban, mert egyedül ő tudja biztosítani, hogy jócselekedetek gyümölcsét teremjük. az ázsiai Frigiában született, azonban Rómában családjának gazdag ősi földbirtoka volt. mikor atyja magas lázban elhunyt, nagybátyjához került Rómába. Pongrác szívesen barangolt a szabad természetben, szerette a virágokat, az állatokat. De az embereket is. Társaival barátságban élt, mégha azok rabszolgák voltak is. Egyszer egy tanyán idős emberrel találkozott, Marcellinusz pápával, aki ott bujkált a birtokon. A találkozásból ismeretség, majd barátság lett. Nemsokára Pongrác is, nagybátyja is megkeresztelkedett. Hamarosan a rejtőzködő pápát is felfedezte a hatóság, Pongrácot és nagybátyját is feljelentették a császárnál. Kiderült a császár előtt, hogy Pongrác is keresztény, ám a keresztényeket bátran védelmezte a császár előtt is. Minden hiába, vallomása nyomán a császár 304. május 12-én lefejeztette. Temetetlenül hagyott holttestét egy bátor nő temette el. Sírja fölé már száz év múltán templomot emeltek. Sok csoda hitelesítette Pongrác életszentségét. Tiszteletét Szent Bonifác terjesztette el Európában. A fagyosszentek egyike.

A Fatimai Boldogságos Szűz Mária, ünnepe: május 13.

A Boldogságos Szűz 1917-ben, májustól októberig jelent meg a három fatimai gyereknek: Luciának, Ferinek és Jácintának. A Megváltó érkezése az öröm légkörét teremtette meg az emberek között a világon. Ez az öröm azonban tovább fokozódott, amikor Jézus elkezdte hirdetni az igazi örömhírt. Isten Országának örömhíre mindennap elérkezik hozzánk is, hogy örömre gyújtsa szívünket. Isten Fia szenvedésének és halálának látványa szinte romba dönti minden reményünket. Adjuk át magunkat újra annak az örömnek, amely a Feltámadottal való találkozásból születik, és amelyet a Szentlélek állandóan táplál.

Szent I. János pápa, ünnepe: május 18.

Tusciában (Toszkána) született. 523. augusztus 12-én lett pápa. A római birodalom szétesése után a birodalom két felén két uralkodó kormányzott. A két egyház is ellentétben állt egymással. Nyugaton az arianizmus terjeszkedett, keleten a katolikusokat támogatták. A nyugaton uralkodó ariánus Teodorik keleti gót király kérésére János pápa Konstantinápolyba utazott I. Jusztinusz (Jusztinián) császárhoz közvetítés céljából. Konstantinápolyban a nép is és a császár is tisztelettel és nagyon ünnepélyesen fogadták Jánost. A pápa mindenben megegyezett a császárral, az ariánusok elleni rendeleteket is visszavonták, így utazott vissza Rómába. Ám a jószolgálati próbálkozást az elégedetlen és gyanakvó király börtönbüntetéssel viszonozta. A nyirkos és sötét börtönben a pápát éheztették. Néhány nap múlva, 526. május 18-án a pápa a börtönben meghalt. Az egyház vértanúnak tekinti a pápát. A 12. században felvették a római naptárba. Halála napjára 1969-ben került az ünnepe.

Sienai Szent Bernardin, ünnepe: május 20.

1380. szeptember 8-án született Sziena közelében, Massa-Carrara városkában egy gazdag bányatulajdonos családban. Apja kormányzati tisztséget töltött be. Négy éves korában mindkét szülőjét elvesztette. Rokonai nevelték. Tehetséges jó tanuló volt, jámborul élt. A prédikációhallgatás és ministrálás volt kedvenc elfoglaltsága. Bámulatos memóriával jegyezte meg a beszédeket, szóról-szóra vissza tudta idézni pajtásainak. Kerülte az illetlenséget, belepirult. A trágár, kétértelmű beszédet nem tűrte maga körül. A felebaráti szeretetben sem maradt el. Vonzotta a szerzetesi szegénység. A sienai egyetemen végzett tanulmányai befejeztével betegápolónak állt, és az 1400-as pestisjárványban hősiesen helyt állt akkor is, amikor sorra kihaltak mellőle. A betegséget ő is megkapta, de kigyógyulva életfordító elhatározása született. Néhány hónapi elvonultság után 1402-ben ferences szerzetes lett S. Onofrioban, minorita. Itt kezdte szónoki működését, azonban gyenge hangja és állandó rekedtsége akadályozta, hogy tömegekhez szóljon. Bizalommal kérte a Boldogságos Szűz közbenjárását, és fokozatosan hangja és előadása olyan tökéletessé lett, hogy mindenki megcsodálta. 1417-től szerzetespap lett. Haláláig kora egyik legnagyobb hatású népszónoka volt, a Szűzanya, Szent József és Jézus Nevének tiszteletét terjesztette. Egy időre eltiltották az igehirdetéstől, mert a tévtanítások ellen határozottan szót emelt, és alattomosan bevádolták. 1439-ben részt vett a firenzei zsinaton, küzdött a görögökkel való unióért. Rajta kívülálló okok miatt hiúsult meg ez az egyesülés. Kapcsolatban volt kora szinte valamennyi tudósával. Kapisztrán Szent Jánossal meg kívánták reformálni a ferences rendet, visszatérve a Szent Ferenc által tanított életformához. 1444. május 20-án halt meg Aquilában. Már 1450-ben szentté avatta V. Miklós pápa, főképp tanítványának, Kapisztrán Szent Jánosnak önfeláldozó fáradozására. 1862-ben mozgalom indult egyházdoktorrá nyilvánítása érdekében, ehhez azonban szükséges műveinek megfelelő kiadása.

Szent Rita szerzetesnő, ünnepe: május 22.

Olaszországban, az umbriai kis hegyi faluban Rocca Porenában született 1380-ban. Szülei jómódú, tekintélyes emberek voltak. Gyermeküket taníttatni akarták, de a kisgyermek Rita másra vágyott. Az evangélium alapján a szegényebb életet kívánta, fontos volt számára az imádság és a szeretet különböző gyakorlatai. Sokat imádkozott, kereste Jézus akaratát, Isten kedvét. Mikor eladósorba került, szülei sokáig győzködték, mert egy jómódú, de heves és meggondolatlan fiatalemberhez akarták férjhez adni. Sok imával készült a házasságára, elhatározta, hogy férjét megváltoztatja. Ez a következetes szeretetével sikerült is. 18 évig éltek békében és két fiuk született. A szomszédjával egyszer aztán mégis csak összeverekedett a férj és a verekedésben a szomszéd meggyilkolta Rita férjét. Fiai ekkor a helyi szokás szerint vérbosszút esküdtek. Rita élete legnagyobb feladatát kellett, hogy megoldja: megbocsátani férje gyilkosának és fiait is rávenni a megbocsátásra. Sikerült neki. A vérbosszú elől menekülő szomszédot ő vezette biztonságba, fiait is lecsillapította. Rita jóságáról és szeretetéről sok legenda született, a "lehetetlen ügyek pártfogójának" nevezték el. Fiai halála után szerzetbe vonult, a cassiai Ágostonrendi apácákhoz. Mintakép volt a szeretet, fegyelem, engedelmesség területén. A szenvedéseket, amit betegsége okozott, óriási türelemmel viselte. 1457. május 22-én halt meg. (Más forrás szerint 1434-ben.) A casciai kolostor templomában van a sírja, zarándokhely. Hivatalosan 1900-ban avatták Ritát szentté.

Boldog Apor Vilmos püspök, vértanú, ünnepe: május 23.

1892. február 29-én született székely főnemesi családból. 1915-ben szentelték pappá. Gyulán káplán, majd katonalelkész egy kórházvonaton. 1918-tól plébános Gyulán. Különösen foglalkoztatták a szociális problémák; fölkarolta a munkásifjúságot. 1941. március 2-án foglalta el a győri püspöki széket. Bátran szembeszállt az erőszakos törekvésekkel, mindent elkövetett az üldözöttekért. Vértanú halálát is az okozta 1945. április 2-án, hogy a város elfoglalása után a püspökvárba menekült asszonyok és leányok védelmére kelt. Holtteste a győri székesegyház kápolnájában nyugszik. II. János Pál pápa avatta boldoggá, 1997. november 9-én.

SZŰZ MÁRIA, A KERESZTÉNYEK SEGÍTSÉGE, ünnepe: május 24.

Szent V. Piusz pápa mindent megtett az egész keresztény világot végveszélybe tipró török birodalom ellen. Mohács után 1526-ban minden elveszni látszott. 1541-ben elesett Buda. 1568-ban már adott Miksa magyar királynak 30000 aranyat a végvárak védelmére, de a török előnyomulás feltartóztathatatlannak látszott. Szövetséget hozott létre a török tengeri haderő ellen Velencével és Spanyolországgal. Az imában bízott azonban legjobban. A rózsafüzér imádkozását szorgalmazta, de ő maga is környezetével kitartóan imádkozta. Így volt ez az egyesült keresztény sereg és a túlerőben levő török hajóhad Lepantó melletti összecsapása idején is 1571. október 7-én. A rózsafüzért imádkozva a pápa sugallatban értesült a győzelemről, és elrendelte minden október 7-én "Mária, Rózsafüzér Királynője" ünnepének megünneplését. Ugyanakkor a "Keresztények Segítsége" megszólítást is a hívek imáiba ajánlotta. 1571 óta ez a megszólítás a lorettói litánia fohászai közt szerepel.

Szent VII. Gergely pápa, ünnepe: május 25.

Tusciában (Toszkána) született 1028 körül, Hildebrandus néven. Atyja egyesek szerint ácsmester, más életrajzírója szerint földmíves volt. Rómában nevelkedett, előbb egy kolostorban, majd egy esperes házában, aki később VI. Gergely pápa lett. Pápaként is maga mellett tartotta az ifjút, sőt még amikor Kölnbe számkivetésbe küldték, akkor is együtt maradtak. A következő IX. Leó pápa, is maga mellé vette Hildebrandot. Hildebrand mélyen vallásos fiatalember volt. Pápai szolgálatban állott továbbra is, követségeket vezetett, összesen hét pápát is szolgált. Élesen látó és erős akaratú ember volt. 1073-ban pápává választotta a római nép, hiszen a bíborosok szinte csak jóváhagyták a nép akaratát, a VII. Gergely nevet vette fel. Sokat küzdött az Egyház szabadságáért, főként IV. Henrik német császár ellenében. Küzdött a simónia ellen, a laikus invesztitúra ellen, a papi méltóság semmibevétele ellen. Rákényszerítette Henrik császárt, hogy 1077. január 28-án vezeklésül Canossa várában mezítláb, zsákruhában kérjen a kiközösítés alól feloldozást. A feloldozás után a császár továbbra is kíméletlenül üldözte Gergelyt. Közben 1083-ban követet küldött Magyarországra (Szent) István, (Szent) Imre és (Szent) Gellért szentté avatására. Száműzték, Salernóban magányosan és elhagyatottan halt meg 1085-ben, ám utolsó szavaival is a hűbériség kilengései ellen beszélt. 1577-ben felnyitották sírját és testét épségben találták. 1606-ban V. Pál pápa avatta szentté. Az egész Egyházra 1728-ban XIII. Benedek pápa terjesztette ki tiszteletét.

Néri Szent Fülöp áldozópap, ünnepe: május 26.

Firenzében született 1515. július 21-én. Szülei előkelőek voltak, jól tanult, jámborsága nagyon komoly volt. Gyermekkorában az engedelmessége, fiatal korában a tisztasága volt feltűnő. Hátat fordított gazdag örökségnek, keményen tanult, közben böjtölt és tanított. Filippo Neri vidám emberke volt, szülei és társai "jó Pippó"-nak nevezték. A domonkos atyáknál tanult, tőlük tanulta meg az evangéliumi szegénység szeretetét. A család kereskedőnek szerette volna nevelni. Nagybátyjához San Germanóba (Nápoly mellé) került, ő azonban nem vonzódott a várható gazdagodás felé. Sokat vívódott, mert nem tudta eldönteni, mi az igazi hivatása. Sokat imádkozott, majd 18 évesen Rómába ment. Nevelőnek állt be, miközben őmaga szorgalmasan tanult. Maga köré gyűjtötte a fiatalokat, ácsorgókat, csavargókat. Merész elhatározással 25 éves korában nagyon aktívan és hatásosan kezdett Rómában téríteni, sokan megtértek hatására. Gyóntatója tanácsára, sőt parancsára 1551-ben pappá szenteltette magát. Papokból és világiakból közösséget gyűjtött maga köré, ez volt első oratóriumuk a Római San Girolamo della Caritá templom mellett. A fiatalok itt hittant, zenét, éneket és imádságot tanultak. Igen sok önmegtagadást vállalt, sokat imádkozott. Mivel mise közben rendszeresen többórás elragadtatásba esett, engedélyt kapott, hogy magán kápolnában misézzen. Lelki gyermekeit a templom melletti papi házba gyűjtötte össze imára, lelki olvasásra, énekre, zenére. Mindig jókedvű, vidám ember volt, ifjaival rendszeresen játszott. Jelszava volt: megvetni a világot, de közben senkit sem vetni meg, csak önmagunkat és a megvettetést. Mérhetetlenül alázatos volt. Pápai felszólításra megalapította az oratoriánusok papi társulatát, akik igehirdetéssel, neveléssel foglalkoztak. Mindenkinek őszintén megmondta véleményét, sokakat nevelt. Pápák és szentek lelki atyja volt. Halálát előre megjövendölte. 1595. május 25-én, áldozócsütörtökön éjszaka megáldotta még fiait, majd hajnali háromkor csendesen lehunyta szemeit. Halála után már két hónappal megkezdődött a szentté avatási eljárása, 1622. május 14-én szentté avatták.

Forrás: Magyar Kurír, VP, katolikus.hu/szentek, Adoremus