Nagyböjt 4. vasárnapja

2025. március 30. 

Azokban a napokban: Vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. "Ez szóba áll bűnösökkel, sőt eszik is velük" – mondták. Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik:
"Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment, és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be.
Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz. Az atya odaszólt a szolgáknak: "Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült." Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt – felelte a szolga. Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött, és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágattál le neki.
Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült."

Lk 15,1-3. 11-32

Elmélkedés:

Isten irgalmas szeretete

Az elmúlt vasárnapi evangéliumban Jézus a terméketlen fügefa példázatát mondta el, annak a ténynek a megvilágítására, hogy Isten várakozik, várja az ember megtérését. A mostani vasárnapi evangélium pedig azt mutatja be, hogy az Isten szeretné, akarja a bűnös megtérését, és azért várakozik. (Lk 15, 1-3. 11-32) Jézus Krisztus Urunk ezért mondja el a tékozló fiúról szóló példabeszédet, hogy bemutassa, hogy Isten mennyire örül a bűnös megtérésének. A fiú örökségét kikérve otthagyta az atyai házat, hogy bűnös életet éljen. Amikor azonban megcsömörlött, és teljesen tönkrement a bűnös életben, visszavágyott atyja házába. Elhatározta, hogy béresként kér befogadást. Azonban atyja nagy szeretettel öleli keblére hazatért fiát. Ez az örömhír: ez Isten stílusa: a visszafogadó, irgalmas szeretet. Miért lehet ez a példabeszéd felhívás a bűnbánatra és a megtérésre? Azért, mert ez a példabeszéd nem egyszerűen elmondja, hogy meg kell térni, hanem azt is elmondja, hogy miért érdemes megtérni: azért érdemes megtérni, mert Isten szeretettel fogadja a megtérő bűnöst. Itt nem csak arról van szó, és megtérés alatt nem csak azt kell érteni, hogy valaki, valami súlyos bűntől, bűnös életállapottól megszabadulva, új kegyelmi életet kezd élni. Arról is szó van, és a megtérés azt is jelentheti, hogy valaki az Istennek való önátadását megújítja, vagy valaki tudatosan törekszik arra, hogy leszámoljon gyarlóságaival. Arra is ösztönözhet a tékozló fiú példabeszéde, mint megtérésre való felhívás, hogy áldozatot hozzunk, és azt felajánljuk engesztelésként bűneinkért, vagy valamilyen nehézséget, vagy nehéz körülményt zokszó nélkül viseljünk el, és azt felajánljuk engesztelésül. Jézus Krisztus Urunk bemutatja ebben a példabeszédben Isten irgalmas szeretetét, hogy ezzel megalapozza Istenbe vetett reményünket és feltétlen bizalmunkat.  

© Zámbó Károly atya 

(Az előző heti elmélkedések elérhetőek Csepel-Királyerdő honlapján: https://www.kiralyerdei-templomunk.hu/  )  

Imádság:

Istenünk, te szent Fiad által csodálatos módon magadhoz békítetted az emberiséget. Engedd, kérünk, hogy keresztény néped készséges önátadással és élő hittel készüljön a közelgő ünnepekre. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.