Nagyböjt 4. vasárnapja

2026. március 15.

Abban az időben Jézus útközben látott egy vakon született embert. A földre köpött, sarat csinált a nyállal, a sarat a vak szemeire kente, és így szólt hozzá: "Menj, mosakodj meg a Siloe tavában." Siloe annyit jelent, mint Küldött. Ő elment, megmosdott, és amikor visszatért, már látott.
A szomszédok, és akik azelőtt koldusként ismerték, így szóltak: "Nem ez az, aki itt ült és koldult?" Egyesek azt mondták, hogy: "Ez az!" Mások pedig: "Nem, csak hasonlít rá." Ő azonban kijelentette: "Én vagyok az." Erre az embert, aki nemrég még vak volt, odavitték a farizeusokhoz. Aznap ugyanis, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta a vak szemét, szombat volt. Ezért a farizeusok is megkérdezték tőle, hogy hogyan kezdett látni. Ezt válaszolta: "Sarat tett a szememre, megmosdottam, és most látok." A farizeusok közül egyesek megjegyezték: "Nem Istentől való az az ember, hiszen nem tartja meg a szombatot." Mások azonban így szóltak: "Bűnös ember hogyan tudna ilyen csodákat tenni?" És szakadás támadt köztük.
Azután újból faggatni kezdték a vakot: "Te mit gondolsz arról, aki megnyitotta szemeidet?" Ő azt felelte: "Hogy próféta!" A zsidók ezt felelték neki: "Te oktatsz minket, aki mindenestül bűnben születtél?" És kitaszították őt.
Jézus meghallotta, hogy kitaszították. Amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: "Hiszel-e az Emberfiában?" Ő így válaszolt: "Ki az, Uram, hogy higgyek benne?" Jézus ezt felelte: "Látod őt, aki veled beszél: ő az!" Mire az ember így szólt: "Hiszek, Uram!" És leborult előtte.
Azután Jézus ezt mondta: "Ítélkezni jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, megvakuljanak." Meghallotta ezt néhány körülötte álló farizeus, és megkérdezte: "Csak nem vagyunk mi is vakok?" Jézus így felelt: "Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De ti azt mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök."

Jn 9,1. 6-9. 13-17. 34-38

Látás Krisztusban

Nagyböjt negyedik vasárnapjának az evangéliuma a vak meggyógyítását tárja elénk. (Jn 9, 1-41) A történet kétféle vakságot ír le. Az egyik vakság, hogy a vakon született ember nem lát. Jézus ezt meggyógyította. A második vakság, hogy a zsidók elöljárói nem ismerték fel, hogy Jézus a Messiás. Ez a vakság nem gyógyul meg a történetben. Később sokakban meggyógyult. Hiszen az első vakságot Jézus azért gyógyítja meg, hogy elindítsa a gyógyulás folyamatát a második vaksággal kapcsolatban is. Azonban ez a második vakság nem olyan egyszerű… A vakon született ember, miután Jézus nyálából és porból kevert sárral megkente szemeit, elment, és megmosdott Síloe tavában. Elment, mert meg akart gyógyulni. A második vakságban szenvedők nem akartak meggyógyulni. Nem látták, pontosabban nem látták be, hogy Jézus a Messiás, és nem is akarták belátni. Képzeljük el, ha ez a vak ember azt mondta volna, miután Jézus a szemeit nyállal megkente: "nem megyek el, és nem mosdok meg Síloe tavában, mert nem akarok látni! Eddig is vak voltam, ezután is jó lesz vakon." Abszurdum lett volna! Krisztusnak, mint Messiásnak az elfogadása, vagy az elutasítása szabad döntés. Isten megadja az embernek ezt a szabadságot, mert Isten azt akarja, hogy szabadon imádjuk őt, szabadon szeressük viszont a minket végtelenül szerető Istent. Akik Jézust visszautasítják, nemet mondanak az örök Isteni szeretetre. Nem akarják Istent, mint személyt szeretni, hanem dolgokat, és elveket szeretnek. Krisztust el nem fogadni: önként választott vakság: olyan értelemben, hogy a Jézust elutasító zsidó vezetők, önként lemondanak az igazság látásáról. Jézus a vakságból meggyógyult embernek elmondja, hogy ő a Messiás. Ez egy párhuzam az elmúlt vasárnap evangéliumával, amikor Jézus a szamariai asszonynak mondta meg nyíltan, hogy ő a Messiás. Az igazságra szomjazó embereken, mint a szamariai asszonyon, vagy a vakon született emberen Jézus megkönyörül: feltárja nekik az igazságot, hogy ő a Messiás. A zsidó vezetőkön is meg akar könyörülni, ezért gyógyította meg a vakon született embert: ezen azoknak el kellett volna gondolkodni, és gondolkodásuk eredményeképpen felismerni Jézusban a Krisztust, azaz a Fölkentet, Messiást. Azonban ők inkább a vakságot választották. Milyen szomorú, amikor valaki önként vállalt sötétségében marad, mert jól érzi magát benne. Krisztus azonban maga a Világosság… 

 Zámbó Károly atya 

(Az előző heti elmélkedések elérhetőek Csepel-Királyerdő honlapján: https://www.kiralyerdei-templomunk.hu/  )  

Imádság:

Istenünk, te szent Fiad által csodálatos módon magadhoz békítetted az emberiséget. Engedd, kérünk, hogy keresztény néped készséges önátadással és élő hittel készüljön a közelgő ünnepekre. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.